A legtöbb napelemes rendszer jól termel.
A kérdés nem az, mennyit termel — hanem az, mennyit tudsz belőle saját fogyasztásra felhasználni.
Az energiatárolás nem “varázslat”, hanem jól megtervezett energiaút. A cél: a nappali többlet termelést eltárolni az esti fogyasztásra.
Napközben termel a rendszer, a ház azonban gyakran üres.
Az energia:
Este:
Ez pénzügyi értelemben azt jelenti: A nappali energiát alacsony értéken „adod el”,
az estit magasabb értéken „veszed meg”.
Az energiatároló nem termel több energiát.
Nem növeli a rendszer névleges teljesítményét.
Nem csökkenti mágikusan a fogyasztást.
Amit csinál: Időben áthelyezi az energiát.
Napközben:
Este:
Ez az áthelyezés jelenti a pénzügyi különbséget.
Önfogyasztási arány =
(a saját termelésből közvetlenül + tárolással felhasznált energia) / teljes termelés
Energiatárolás nélkül sok háztartásnál ez: 30–50%
Energiatárolóval: 60–85% (használati mintától függően)
A különbség pénzügyi értelemben azt jelenti, hogy: kevesebb energia kerül alacsony elszámolási értéken visszatáplálásra.
Tároló nélkül: többlet → hálózat
Tárolóval: többlet→ akkumulátor → későbbi felhasználás
Miért lett ez most ennyire fontos?
Mert a bruttó elszámolásra való átállás (a szaldó kivezetése) kapcsán az érték ott keletkezik, amikor a megtermelt energiát helyben használod fel.
Kazettás kialakítás
Rendezett cellastruktúra
3 ciklusos előkészítés
Helyszíni hangolás
Inverterrel összehangolt működés
A tároló folyamatosan információt küld az inverter felé (töltöttség, töltés/merítés intenzitása), így a működés a napelemes alkalmazásban is követhető – diagramokon, napi, havi és éves összesítőkben.
Ezen kívül az applikációban vezérelhető és paraméterezhető önállóan is a rendszer.
